A magam önismereti útjára több, mint húsz éve léptem rá, amikor is 2001-ben otthagytam a közigazgatási pályát, a hivatali munkámat és kiléptem abból a mókuskerékből, ahol már majdnem teljesen elvesztettem önmagamat. Hálás vagyok a családomnak, hogy mögöttem állt ebben a krízishelyzetben, amit nevezhetnék életközepi válságnak is. 35 éves voltam akkor. Nem maradtam magamra, hiszen ott voltak a szüleim, a férjem, a fiaim. Mégis az volt az érzésem, hogy egy légüres térbe kerültem azzal, hogy hátat fordítottam az addigi szakmámnak. De merre tovább? Ki is vagyok én valójában? Miért jutottam ide? Mit kerestem én egy hivatalban, jogszabályok között, olyan munkát végezve, amit nem is szeretek? Hogyan tovább? Mit kezdjek most az életemmel?
Egy csodálatos belső utazás vette kezdetét. Valójában ekkor jött el annak az ideje az életemben, hogy végre befelé figyelve, rátértem az önismereti utamra.
Nagy utat jártam be az azóta eltelt bő két évtized alatt, mire eljutottam a mai önazonos életemhez. Azonban ez nem jelenti az, hogy ezzel véget is ért az “utazásom”, hiszen az önismereti út életünk végéig kell, hogy elkísérjen bennünket.
Saját tapasztalataimból merítve segítek nőtársaimnak is az életükben felbukkanó nehézségeik, elakadásaik feloldásában, felfedezve a bennük lévő erőforrásokat, lehetőségeket, hogy megtalálhassák a testi-lelki harmóniájukat.
Időközben sajnos egy válási krízisen is átestem, amikor 2012-ben, 21 évnyi házasság után elváltam a férjemtől.
2015-ben megszereztem második diplomámat, az elsőhöz képest egy teljesen más területen: a közigazgatás-tudomány után a pedagógia felé vettem az irányt, mert a bennem szunyadó pedagógus nem hagyott nyugodni. Rájöttem arra is, van még számos “szupererőm”, amit nem akarok tovább rejtegetni. Miért is tenném?
Mindazt, amit az évtizedek alatt megtapasztaltam és megdolgoztam az önismereti utam során, minél több nőtársamnak szeretném átadni. De nem a hatezerötszázhetvenkettedik coachként.
Ezt a munkámat „szolgálatnak” tekintem (másból élek). Önkéntes alapon teszem, tehát teljesen ingyenesen, az adni tudás öröméért. Ezért vagyok más. 🙂 Az önkéntesség eddig is jelen volt az életemben, de egy picit más területen.
Most segítő beszélgetéssel, értő és támogató figyelemmel, az empátiámmal, az intuícióimmal tudok neked segíteni. Ha szükséges, a szavakon túl a különféle művészeti eszközöket is gyakran alkalmazom az együttműködés során.
