Bagatell

Idén januárban hatvan éves lettem.

Ezt most csak azért írtam le, hogy tisztázzam, nem vagyok már fiatal. Sőt! Az éveim számát tekintve bizony meg kell barátkoznom azzal a ténnyel, hogy már több év van a hátam mögött, mint előttem.  

Az idős emberek felé mindig tisztelettel viselkedtem. Ahogy én is idősödöm, méginkább  empatizálni tudok velük. Vannak dolgok, amikben viszont nem.  Nem nagy dolgok, mégis megfogadtam: na, ha megöregszem, én nem leszek ilyen. Két példát írok most le. Két pitiáner dologról van szó, amiket mégis nehezen tudok tolerálni.

***

(Zárójelben megjegyzem, számtalanszor tapasztaltam a következőt és nem kizárólagosan az idősebb korosztályra jellemző.) Nem tudom, hogy én lettem-e türelmetlenebb, vagy netán rigolyásabb, ahogy öregszem, de tény, hogy nem túlzottan, de azért ki tudok akadni pl. azon, amikor a szupermarket pénztárjánál sorban állva a mögöttem lévő ember már akkor átnyúl a szalagra kipakolt áruim fölött az elválasztó rúdért, hogy azt az ő kipakolt árui mögé tegye, amikor még legalább hárman állnak előttem is. Tehát a rúdért valóban nagyot kell nyújtóznia, mivel az még igen messze van tőle. Nem érne rá akkor, amikor – előre haladva a sorban – már kényelmesen eléri azt a rudat? Én legalábbis akkor teszem az áruim mögé. Minek nyújtózkodni, hiszen semennyivel sem leszek azzal előrébb a sorban. Másrészt illetlenségnek tartom, hogy átnyúlkáljak más cuccai fölött, esetleg végigsúrolva a kabát/ruha ujjával azokat…  Ha viszont megjegyzést teszek emiatt, értetlenkedik, vagy egyszerűen csak kinevet.

Tényleg pitiáner dolog. Engem mégis tud zavarni. Biztos bennem van a hiba.

***

A másik ilyen dolog a buszon/trolin történik:

Természetes, hogy az idős embereket mindenki maga elé engedi a felszálláskor. Eddig rendben van a dolog. Viszont miért van az, hogy miután elsőnek felszáll az idős ember a járműre, elfelejti, hogy mennyien szeretnének még felszállni és beljebb kerülni a járműben. Ugyanis az idős ember (tisztelet a kivételnek) még annál is lassabban kezd lépegetni a járműben, mint ahogy szokott, elállja az utat és komótosan nézelődni kezd, hogy eldöntse, hova üljön le a szabad helyek közül. Miért nem ül le minél előbb a legközelebbi helyre? Miért felejti el, hogy mögötte haladnának az emberek beljebb, és szeretnének kapaszkodni, netán majd leülni valahová, mert rögtön elindul a busz és senki sem szeretne dominóként rádőlni a másikra?! 

 

Na, most erre lehet mondani: irigylem a problémáidat.

***