A negatív érzéseket nem szabad elnyomni, elhessegetni, szőnyeg alá söpörni. Ugyanúgy kell velük foglalkozni, mint a pozitív érzésekkel. Így lesz meg az egyensúlyi állapot bennünk. Hajlamosak vagyunk mégis csupán a pozitív érzést megélni és minden negatív érzéstől mihamarabb megszabadulnánk. Pedig azzal, hogy elmenekülünk egy „rossz” érzéstől, a negatív gondolatainkat erősítjük: attól, hogy nem foglalkozunk vele, az még bennünk van és tudattalanul ugyan, de negatív gondolatokat, sőt testi bajokat generálhat. És egyszercsak kitörhet, kirobbanhat belőlünk valamilyen formában (pl. sírógörcs, ordibálás, verekedés, veszekedés…vagy betegség). Ha viszont a tudatalattinkban maradt, elfojtott negatív érzéseinket sikerül valamilyen módszerrel, vagy szakember segítségével tudatosítani (vagy eleve már a keletkezése pillanatától foglalkozni vele), esély van rá, hogy idővel fokozatosan el tudjuk engedni.
Nem kell tehát elmenekülni a „rossz” érzések elől! Meg kell élni azokat is, mert a tudatalattinkban akkor is velünk maradnak, ha nem törődünk velük. Ekkor nem is lehet elengedni azokat és csak a negatív gondolatainkat fogják tovább erősíteni.
És hogyan lehet megélni a „rossz” érzéseket? Hogyan lehet foglalkozni velük? Úgy, ahogy a pozitív érzéseinkkel tesszük: először is meg kell nevezni az érzést. Pl. szomorú vagyok. És hogyan vagyok szomorú? Sírok egy jót, vagy olyankor elmegyek sétálni egy parkba, esetleg kiírom magamból a naplómban. Így tudom kifejezni, megélni és idővel elengedni a szomorúságomat. Ahelyett, hogy elfojtanám, és így tudattalanul megerősíteném a negatív gondolataimat.
Vélemény, hozzászólás?