Aki egy kicsit is jobban érdeklődik a pszichológiai, önismereti témájú cikkek, könyvek iránt, mostanában gyakran szembetalálkozhat a „maladaptív viselkedés” kifejezéssel.
Maga a kifejezés egy megküzdési stratégiát takar. Méghozzá egy olyan viselkedési stratégiát, ami akkor jelenik meg, amikor egy konkrét (stressz)helyzetre adott válasz rövid távon előnyös az adott személynek, de hosszú távon problémákat okoz neki. Pl. egy olyan személy, aki szociális szorongástól szenved, kerülni fogja a számára ismeretlen emberekkel való interakciót, ami rövid távon megkönnyebbülést hoz neki. Hosszú távon viszont elszigetelődéshez, magányhoz és növekvő szorongáshoz vezet. Vagy ilyen maladaptív viselkedés az is, amikor pl. halogatunk valami számunkra nehéz, stresszes feladatot és inkább elfoglaljuk magunkat mással, csak ne azzal a nehéz dologgal kelljen foglalkozni. Még egy példa: egy pohár itallal vezetjük le a napi munkahelyi stresszt a nap végén, ami rövid távon megkönnyebbülést hoz, hiszen ellazít, hosszú távon azonban akár függőséghez is vezethet.
Folyamatos, vagy időnkénti önreflexió nélkül sajnos ezeknek a káros „öngyógyító” technikáknak, maladaptív viselkedéseknek a hosszútávú káros következményei nagy eséllyel bekövetkeznek. Azért, hogy a káros következményeket elkerüljük, érdemes néhány kérdést feltenni saját magunknak:
- Az adott tevékenység mennyire köti le a gondolataimat? Pl. egész munkaidő alatt arra a pohár esti italra gondolok és alig várom.
- Asszociálok-e pozitív érzéseket az adott tevékenységhez?
- Tudok-e határt szabni neki?
- Gondolok-e úgy erre a tevékenységre, hogy kizárólag ezzel tudom elviselni a nehéz helyzeteket?
De hogyan tudsz elmozdulni, kilépni a maladaptív viselkedés kényszeréből? Mit tehetsz ellene? Azaz: hogyan tud a maladaptív megküzdési mód adaptívvá válni, tehát olyanná, ami nem jár hosszú távon káros következménnyel.
Testi, gondolati és érzelmi síkon is sokat tehetünk a maladaptív megküzdési mód ellen:
Az idegrendszer megnyugtatására nagyon jó eszköz pl. a séta, futás, úszás, ritmikus mozgás, légzőgyakorlatok, légzésfigyelés.
Gondolati síkon: az automatikus negatív gondolataimat (pl. „Nem vagyok erre képes!” „Úgy sem fog sikerülni nekem!” „Béna vagyok!” ) helyettesíteni kell más gondolatokkal, amik megerősítenek (pl. „Kihívás számomra, de képes vagyok rá. „Megvan bennem minden képesség erre.” Lassan haladok, de haladok.”)
Érzelmi síkon pedig pl. ha valamiért csalódottságot, haragot érzek, vagy pl. elárulva érzem magamat, akkor nem kifizetődő, ha elnyomom magamban az érzést és megpróbálok nem tudomást venni róla, mert ez úgyis elő fog törni később. Ahelyett tehát, hogy elnyomod mélyen az érzéseidet, azonosíts be azokat, adj helyet nekik, engedd megérezni és mondd is ki azokat! Amint felismered, átérzed, kimondod az aktuális érzésedet, az erejéből is elveszel és végül, nagy eséllyel el is múlik.
