Az ember sokkal inkább a körülmények ellenére lesz sikeres valamiben, nem pedig a körülmények által

Erre a mondatra néhány éve bukkantam valamelyik olvasmányomban (már nem villan be, melyikben) és most újra eszembe jutott. Elgondolkodtam rajta.
Hogy is van ez? Tegyük fel, valaki olyan szerencsés, hogy az „anyatejjel” szívja magába pl. a művészetet, a művészi hajlam, a tehetség ott van a génjeiben, majd egy olyan családban nő fel, ahol egy vagy több művész veszi körül és még támogatják is a tehetségét, a benne lévő talentum kibontakoztatását. Ez vajon mi, ha nem egy ideális körülmény ahhoz, hogy általa művész válhasson belőle? Lehetséges, hogy nem a kedvező körülmény által, hanem éppen ennek ellenére válik művésszé? Ez utóbbi a helyesebb megfogalmazás?
Egy támogató közeg, ideális körülmény is válhat gátló tényezővé a tehetség kibontakoztatása szempontjából?
Megpróbálom a feltörő gondolataimat összeszedni és először ehhez sorra veszek most néhány lehetséges körülményt:

  1. Ideálisnak mondható körülmény – támogató család, gazdagság, a tehetség a génekbe van kódolva. Jó kezdés! Viszont, ha nem párosul belülről fakadó, erős motivációval, a külső támogató közeg nem lesz feltétlenül elegendő a sikerhez. Sőt! Belső motiváció nélkül, csupán a támogató közeg idővel még negatív irányba is terelheti a kibontakozó személyiséget.
    (pl. lustaság, tunyaság, önállótlanság, felelőtlenség alakulhat ki benne)
  2. Dédelgető, túlszerető/túlféltő környezet – szintén válhat gátló tényezővé és lehet negatív hatása a személyiség alakulására, és így a képességek sikeres kibontakoztatása nehézkessé válik.
    (pl. befolyásolhatóság, önállótlanság, elfojtások, kreativitás „elaltatása”, saját döntés helyett a másoknak megfelelés kényszere, döntésképtelenség, határozatlanság, vagy éppen függőségek kialakulása)
  3. Szegénység, vagy betegség, szeretet nélküli családi környezet. A képességek kibontakoztatásához még több energiára van szükség. Az ilyen körülmények gátló hatása esetleg könnyen vezet depressziós állapotba, vagy függőségek kialakulásához.

Az 1. és 2. „ideálisnak” mondható körülménynek is van tehát olyan gátló tényezője, ami negatív hatással bír a személyiség (és ezáltal az ember élete) alakulására, illetve arra, hogy mivé válik, mi lesz belőle… A 3. esetben pedig még nagyobb súllyal bírnak a körülmények, mint közvetlen gátló tényezők.

Összefoglalva:

Előfordul, amikor a gátló tényezők, az adott helyzet ellenére kell tenni valamit az embernek, mert csak az viheti előre abban, hogy képességeit maradéktalanul kibontakoztathassa. És ezáltal örömteli, önazonos életet élhessen.

(Írta: Ludman Edit, női önismereti mentor)