Néhány hete a kezembe került Esther Perel: Affér, avagy gondoljuk újra a hűtlenséget című könyve, amit ezúton ajánlok az olvasó figyelmébe.
Ez a 300 oldalas remek könyv méltán került föl a New York Times bestseller listájának élére. A párterapeuta szerző több évtizednyi, a terápiák alatt szerzett tapasztalatainak lenyomata ez az írás.
„Miközben a költők szerelmesekről és kalandokról beszélnek a hűtlenség kapcsán, a legtöbb ember szótárában a csaló, hazug, áruló, szexfüggő, szívtipró, nimfomán, szoknyabolond és ribanc szerepel… Tényleg azt gondoljuk, hogy a megcsalás problematikája olyan leegyszerűsíthető jelenség, mint a rothadás az almáskosárban? Amikor a fertőzés az egyik almáról átterjed a többire is? Teljesen biztos, hogy a többmilliónyi renegát szerető nem lehet mind patológiai eset.” – fogalmaz Perel.
És valóban: ideje lenne nem sztereotípiákban gondolkozni a hűtlenség kapcsán. Mert valljuk be: a szeretősdiről való eszmecsere gyakran fullad ítélkezésbe és legtöbbször a szűklátókörűség jellemzi vagy szimplán „csak” megosztó.
Perel könyvének legnagyobb érdeme az, hogy új szemszögből közelít ehhez a – még manapság is tabunak számító – témához. Új szemszögből, illetve valamennyi szereplő nézőpontjából is megvizsgálva azt. Választ keres (és ad) többek között arra a kérdésre, vajon miért lépnek félre az emberek, még azok is, akik boldog házasságban élnek. Megvizsgálja, körbejárja a szerető oldaláról is a kérdéskört.
Egy szeretői viszony varázsereje éppen abban rejlik, hogy titok. Hogy egy zárt univerzum. Hogy kiszámíthatatlan, hiszen bizonytalan, mikor lesz alkalom újra találkozni. A várakozás izgalma pedig csak olaj a tűzre.
Esther Perel arra is rámutat a könyvben, hogy az affér által az emberek éppen azok ellen a dolgok ellen lázadnak, amelyeket egyébként a legnagyobbra tartanak. Egy egzisztenciális konfliktus él az emberekben: tartozni akarnak valahová, stabilitást, biztonságot akarnak, ugyanakkor lételemünk az újdonság, a változatosság, a kaland. Sőt! Mindannyian ismerjük a gyerekkorunkból a bújócska vagy a titoktartás varázsát. Felnőttként ez az érzés erős afrodiziákum hatású.
Egy titkos viszonyban a szerelmünk nem lehet teljesen a miénk, de éppen ez biztosítja azt, hogy állandóan akarjuk őt. Hiszen mindig arra vágyunk, ami nem lehet a miénk. „Ez az elérhetetlenség misztikus erotikus erőt kölcsönöz az afférnak, és gondoskodik róla, hogy a vágy lángja állandóan égjen.”
A házaspárok három lehetséges viselkedésmódját különbözteti meg Perel az affér kiderülését követően. Munkája során látott olyan párokat, akik benne ragadnak a múltban, nem tudnak túllépni a hűtlenkedésen (őket Szenvedőknek nevezi); olyan párokat, akik kihúzzák magukat a hajuknál fogva és elengedik a múltat (ők az Építők) és olyanokat is, akik kiássák magukat a romok alól és új, jobb szövetséget kötnek (ők a Felfedezők).
A nőt érzelmei vezérlik, így van programozva. Még egy ilyen típusú viszonyban is bekúsznak az érzelmei, ha akarja, ha nem. Az, hogy az érzelmeit mennyire tudja irányítani, kordában tartani, az persze a személyiségétől, önismeretétől, érettségétől, habitusától és még számos egyéb dologtól függ. Tény viszont, hogy némi „törődésre”, bókokra, két találka közötti kedves sms-ekre , a „kapcsolat” ápolására mindenképpen SZÜKSÉGE VAN. Az a férfi, aki azt hiszi, hogy ezeket egy ilyen viszonyban megúszhatja, nagyon téved. A nő nem hagyhatja egy férfinek sem, hogy időnként, csak úgy, minden különösebb „erőfeszítés” nélkül leakassza őt a szögről.
Elérkeztünk a szeretői viszony két alapesetéhez:
- mind a két fél házasságban/párkapcsolatban él. Ilyenkor egyik fél sem lát bele többet a viszonyba, mint ami és talán az érzelmi szálat is jobban kordában tudják tartani, viszont a randik megszervezése kétszeres nehézségbe ütközik.
- az egyik fél kötöttségben él, a másik szabad. Ha jó az együttlét, akkor a szabad fél idővel többet akar (érzelmek korlátok nélküli megélése, közös programok, célok…). Az örökös titkolózás, az egyéb közös élmények elmaradása miatt érzett hiány egy idő után felőrli a kapcsolatot.
Ez utóbbi esetben a legnagyobb veszély és probléma forrása lehet, ha a szabad fél hosszú évekig benne ragad egy ilyen viszonyban, abban reménykedve, hogy idővel megszerezheti a férfit magának. Ha hinni lehet a statisztikáknak, ez tíz esetből csak egyszer fordul elő, tehát nagyon kicsi az esélye. Ugyanis a házasságban élő másik félnek ez a viszony éppen így jó, ahogy van, ő köszöni szépen, jól van, így kerek az élete. Hiszen a szeretőjétől megkapja azt, ami otthon hiányzik neki, de emellett megvan számára életének másik fontos szegmense is, amit hülye lenne felborítani. Az élete „tortája” kerek egész, a szerető pedig hab a tortáján. Ezzel szemben a szeretőnek nincs semmije az érzelmi szegmensen kívül, de még azt sem élheti meg teljesen szabadon a titoktartás miatt. De a csavar az egészben, hogy akaratán kívül éppen ő az, aki fönntartja a házasságban élő fél „kösz, jól vagyok”-érzését, és közvetve a házasságát is. (Még akkor is, ha erről a feleségnek éppen ellenkező véleménye lenne.)
Az ilyen „reménykedő” szeretői státuszt felejtsd el! Ne pazarold rá a drága éveidet! Nem éri meg és tényleg nagyon-nagyon kicsi az esély, hogy megszerezheted magadnak a másikat. Ha hosszú ideje benne vagy már, ideje pontot tenned a végére. Neked. Mert a másik fél nem fog elengedni mindaddig, amíg te el nem engeded őt. Hiszen neki ez így jó, ahogy van. Amíg csak hagyod, ő nem fog önként lemondani rólad. Szakítás után persze iszonyúan fogsz szenvedni, már csak a hormonok miatt is, de EL FOG MÚLNI.
A szeretői viszony jellegénél fogva sosem tud úgy kiteljesedni, mint egy klasszikus párkapcsolat, mivel a két fél közötti együttműködés nem tud mind a négy területen érvényesülni (társas kapcsolatok-gondoskodás-megélhetés-érintés). Ezért egy idő után törvényszerűen elhal. De ez még mindig jobb, mintha hosszú évekig hagyod magad beleragadni a reménykedő szeretői státuszba. Annak az esélye minimális, hogy a viszony átlépjen „önmagán”, tehát azt meghaladva igazi párkapcsolattá alakuljon (borítva az egyik fél eredeti kapcsolatát).
Ha egyedülállóként mégis úgy döntenél, hogy belemész egy ilyen viszonyba, akkor azt csakis akkor tedd meg, ha életednek azon szakaszában vagy éppen, amikor nem akarsz elköteleződni, viszont a szenvedély megélésére szükséged van. Ne vetíts bele egy viszonyba és egy szeretői státuszba többet annál, mint ami. Ne állj bele a „reménykedő szerető” naiva szerepébe. Így garantáltan jól fogod érezni magad te is… Addig, ameddig TE akarod és egy perccel sem tovább!
(Írta: Ludman Edit, női önismereti mentor)
