Ezzel a címmel számos cikk jelent meg az elmúlt években, úgy érzem azonban, hogy nem elég sok ahhoz, hogy ne lehessen még tovább boncolgatni a témát.
Annál is inkább, mert bizony nagyon is szükség van arra, hogy a korosztályom védelmében én is írjak néhány gondolatot.
Sajnálatos módon előfordult velem, amikor az internetes társkeresés vizeire eveztem, hogy olyan nagyfokú tiszteletlenséget tapasztaltam ott, ami szíven ütött. Nem vettem persze magamra a sértéseket, hiszen az illető anélkül ítélkezett rólam, hogy ismerne. Nem érti – üzente nekem-, hogy ennyi idős korban hogy képzelem, hogy még válogathatok… Illetve kitért még arra is, hogy jelenleg ennyit érek a húspiacon, azért nem tudok társat találni. Hát, aki így gondolkozik a mai ötvenes nőkről, azt csak sajnálni tudom. Valószínű, eljut majd egyszer oda (bár, az is lehet, hogy sohasem), hogy meglássa/máshogy lássa az érett nőket. Ehelyett azonban még sztereotípiákban gondolkozik, anélkül, hogy tudna róla.
Miért is ne válogathatna egy érett, igényes, fitt, intelligens, vonzó ötvenes nő? Sőt! Akár még a nála fiatalabb korosztályból is? Miért ne lehetne egy nő szexi, ha elmúlt ötven?
Az, hogy ki mennyit ér a netes húspiacon, az nem mérvadó. Ott más az értékrend. Az a nő, aki tisztában van az értékeivel (a hibáival együtt), a húspiaci értékítélettel nem is törődik. Ő nem a húspiacon akar értéket képviselni, ahol tudjuk, milyen olcsón lehet „vásárolni”.
A mai ötven pluszos korosztályról már külön fogalom is született és számos cikkben írnak rólunk:
„A perennial generáció életmódja a fiatalabbakéhoz hasonlít, vannak céljaik és álmaik, amikért küzdeni is akarnak. Életmódváltásuk nem csak munkakörülményeikre, de személyes életükre is kihat, nagyobb figyelmet kap a mozgás és az egészséges táplálkozás, mint eddig. Ennek hátterében a várható élettartam növekedése áll, ami remélhetőleg hosszútávon oda vezet majd, hogy a szürkülő, hervadó középkorúak képe eltűnik és a fiatalosabb, életvidám, céltudatos ötveneseké terjed el széleskörben.” https://www.digitalhungary.hu/e-volution/Az-otven-az-uj-harminc/6504/
„Ekkora fokú megújulást még egy generáció sem mutatott. Fiatalosak maradtak? Igen. Tele vannak tapasztalattal? Igen. Már nem a fiatalokra jellemző hév és kivagyiság hajtja őket. Tudják, hogy az élet nem csupán fekete és fehér, ismerik az árnyalatokat és el tudják helyezni magukat, tökéletes pontossággal a világban… Nem várnak el teljesíthetetlen ideákat és nem cirkuszolnak felesleges dolgok miatt. Következetesen teszik a dolgukat és tudják, hogy soha nem lesz nekik konkurencia semmiben sem a 20-30 évesek cuki-mizu generációja.” http://www.egyensulymagazin.hu/eletmod/item/374-otven-az-uj-harminc
Az „öregség” fogalma nem lehet egyenlő azzal, hogy mennyit mutat az éveink száma. Ez a felfogás már idejét múlta. Tudom én is pl. a nagymamámról, hogy ő amikor elmúlt negyven, már „öregnek” hitte magát. Igen, mert akkor más volt az öregedés társadalmi megítélése is: amikor az ember elért egy bizonyos kort, „automatikusan” öregnek számított, akárhogy is nézett ki. Manapság viszont, amikor már az életkor kitolódásával együtt jár az is, hogy később házasodunk, szülünk, egészségesebben, tudatosabban élünk, az öregedés megítélése is más – jó esetben.
Miért is lennénk mi láthatatlanok, akik már lehúzhatjuk a rolót, és már nem is válogathatunk, csupán azért, mert elmúltunk ötven? A kor csupán egy szám.
(Írta: Ludman Edit, női önismereti mentor)
