Terveid között szerepel, hogy meg akarod találni az új társadat, át akarod élni újra a szerelmet, vagy éppen izgalmas kalandokra, lazább kapcsolatra vágysz, mert kihűlt házasságod és a válásod után szeretnéd újra megélni nőiségedet, és a szenvedélyt. De valóban elérkezett már ennek az ideje az életedben?
Mindenképp dicséretes, ha negyven, vagy ötven év feletti elvált nőként nem azt hajtogatod, hogy „én már lehúzhatom a redőnyt, öreg vagyok, úgysem kellek már senkinek…” Ehelyett pozitívan állsz a dologhoz és kellően nyitott vagy. Az első lépést tehát már megtetted, hiszen megvan benned a legfontosabb: az akarat és az elhatározás.
Az életet szenvedély nélkül élni megbocsáthatatlan. Persze, a szenvedélyünk „tárgya” nem csakis kizárólag a kapcsolatainkban keresendő, hiszen a munkánk, vagy a hobbink is lehet a szenvedélyünk. Minden lehet az, ami lelkesít és a boldogságérzetünket nagyban meghatározza.
De az eredeti témánál maradva: ismerkedni akarsz, mert újra boldog szeretnél lenni.
És mi kell ahhoz, hogy boldog párkapcsolatod legyen?
A válasz egyszerűen hangzik, de még az akarásnál is fontosabb feltétel. Ez pedig nem más, mint az, hogy a válási krízist követően (ami lehet, hogy hónapokig, évekig is elhúzódhat sajnos), meg kell tanulnod egyedül is boldognak lenni. És nem egy másik valakitől, illetve egy új párkapcsolattól várni, elvárni, hogy boldog legyél.
Tizenegy éve váltam. A krízis időszakát nem úszhattam meg, viszont szerencsére nem tartott túl sokáig. Ebben talán az is segített nekem, hogy pont a válásommal egy időben kezdtem új tanulmányokba és ez kellően elterelte a gondolataimat, így nem agyaltam folyamatosan a miérteken… Önbizalmam viszont akkor még romokban hevert és a férfiakra rá sem bírtam nézni, annyira nem érdekeltek. Aztán az első félév sikeres vizsgái után az önbizalmam kezdett helyrebillenni és úgy gondoltam, belevágok az ismerkedésbe. De igazából azt sem tudtam, kit vagy mit keresek.
Az első időszak kudarcai, zsákutcái, viharos kalandjai után idővel elérkeztem életemnek abba a szakaszába, amikor rájöttem, hogy én egyedül is, tehát társ nélkül is boldog tudok lenni. Hiszen ráéreztem a szabadság ízére. És hogy ez nekem jó. Dehogy fogok én még egyszer elköteleződni és egy férfi gatyáit mosni, ingjeit vasalni! A több, mint két évtizednyi feleség-szerep és az azzal járó kötelezettségek után élveztem a szingliséget, a függetlenséget. Abban az időszakban mentem el többször egyedül moziba, színházba, vagy leptem meg magam valamivel (kozmetikai kezelés, új ruha, szexi fehérnemű…) És már az sem tudott érdekelni, hogy mit gondolnak rólam az emberek, hogy nem kellek senkinek, mert nem ül mellettem senki a moziban…
Ezen a szakaszon át kell menned, ezt meg kell tanulnod, tapasztalnod. Azt, hogy egyedül is boldog lehetsz és nem egy társtól függ csak és kizárólag a boldogságod. Persze, ez a szakasz nem tarthat örökké, mert előbb-utóbb kelleni fog valaki (a szűk családon, gyerekeken kívül is), akihez tartozhatsz, akivel megoszthatod az élményeidet (de nem a közösségi oldalakon). Az ember társas lény. Előbb-utóbb megérzi, hogy mégsem igazán elég neki az élet egyedül, mert valami nagyon fontos kimarad belőle.
De:
Ne ugorj fejest rögtön a válás után az ismerkedésbe! Csak akkor, ha:
- a válási krízisen már túlvagy (lezártad magadban a múltat, „meggyászoltad”, elengedted az exedet),
- egyedül is boldog tudsz lenni,
- nyitott vagy (a válás miatt megtépázott önbecsülésed helyre állt, kellő önbizalmad van. Önbizalom nélkül neki se kezdj!),
- újra ismerkedni akarsz. Ehhez azonban tudnod kell azt is, mit szeretnél, hiszen többféle párkapcsolati forma létezik. Döntsd el, milyet szeretnél. Még nem vagy kész egy komoly kapcsolatra? Semmi baj. Nem kell rögtön összeköltözős kapcsolatot keresni. Eljött a Te időd! Kísérletezz! Feszegesd a határaidat! Bíráld fölül az évtizedek alatt beléd rögzült, régi beidegződéseket, mára már elavult, idejét múlt normákat. Ha „csak” szexre, kalandra, flörtre, vagy inkább szabadidőpartnerre vágysz, akkor így keress!
(Írta: Ludman Edit, női önismereti mentor)
