Korunk előrehaladtával ismerkedési lehetőségeink egyre csak fogynak. Ez sajnos nem tévhit, hanem szomorú tény.
Éppen ezért nem árt egy kicsit tudatosabban hozzáfogni az ismerkedéshez, és nem fejest ugrani bele. Nem lehet kizárólag az ösztöneinkre, megérzéseinkre hagyatkozni, bár ezek is hasznunkra lehetnek, sőt! Azonban az, hogy hogyan viselkedünk, amikor ismerkedünk, nem csupán az ösztönös, vagy genetikailag előre kódolt, velünk született képességeinktől függ, hanem gyakorlással fejleszthető, tehát tanulható. Készségszintűvé válhat sok gyakorlással, randitapasztalattal.
Ha valaki azt mondja magáról, hogy „nem megy ez nekem” és feladja, vagy kishitűen eleve neki sem fog, mondván, „úgysem fog menni nekem”, máris egy tévhit rabjaként gúzsba köti saját magát. A randizás tanulható. Ne add fel az első néhány kudarcos, „katasztrofálisnak” megélt randid után!
De az sem biztos, hogy akinek húsz-harminc évesen könnyen ment az ismerkedés, negyven-ötven évesen is hasonlóan fog menni. Akinek pedig huszonévesen sem volt túl sok randitapasztalata, mert hamar megtalálta az Igazit, attól nem is várható el, hogy sok évnyi házasság, majd válás után rögtön flottul menjen neki a flörtölés, randizgatás.
És itt rögtön szóba is jöhet a következő tévhit, ami a nők netes ismerkedési szokásaival kapcsolatos: a legtöbb negyvenes-ötvenes nő abban a tévhitben ismerkedik, hogy a kezdeményezés a férfi dolga. „Én aztán nem kezdeményezek! Hogy néz az ki? Egy igazi férfi tudja a dolgát…”- hajtogatják. Ha a hagyományos női-férfi szerepek szerint állunk a dologhoz, akkor igaza lehet. Azonban ha jobban belegondolunk, ez egy tévhit, ami megölheti a sikert az ismerkedésnél.
Ha nem virtuális terepen folyik az ismerkedés, hanem a való életben, már nagyon régóta bevált „trükk”, hogy a nő bizonyos jeleket ad a kiszemelt férfinak, példának okáért szemez, kacsint, huncutul mosolyog, csábítóan a hajába túr. (Dédanyáink idejében például leejtette a zsebkendőjét a bálon.) Mi ez a sok jelzés, ha nem kezdeményezés?! Mivel azonban az online ismerkedésnél ezekkel a jelzésekkel nem élhet a nő, más módon kell a kiszemelt férfi tudtára adni, hogy tetszik neki.
Kezdeményezheted az ismerkedést akár azzal, hogy kedvencednek bejelölve szivecskét küldesz a férfinek, vagy akár üzenhetsz is neki. De elég lehet az is, hogy üzenet helyett mondjuk háromszor-négyszer rákattintasz a kiszemelt férfi adatlapjára. Ezzel a jellel egyrészt felhívod magadra a férfi figyelmét, másrészt a férfi úgy értékeli, hogy eséllyel pályázhat a kegyeidért, hiszen látta, hogy többször is megnézted. Ha bejössz neki, lépni is fog és üzen neked.
Mivel negyven-ötven évesen rá vagy kényszerítve, hogy a neten ismerkedj, nem elég csak várni az üzeneteket és abból mazsolázni. Hatékonyabb módja annak, hogy észrevegyenek, ha aktív vagy és kezdeményezel.
Tévhit tehát az, hogy kizárólag a férfi kezdeményezhet. Ám az is igaz, a férfinek szüksége van a vadászatra, a hódítás érzésére, online, offline téren egyaránt. Ezért ne vedd el tőle teljes mértékben a kezdeményezést, de élj a jelekkel: provokálj, flörtölj és MOSOLYOGJ! A nő jelez, mire a férfi lép valamit. Ezután pedig a nő dönt a férfi lépésére reagálva aszerint, hogy azt hogyan értékelte. Ez a sorrend működik! Már több ezer éve.
És van még egy tévhit, amit érdemes megemlíteni.
Amikor ismerkedsz, van egy kép a fejedben, milyen legyen a másik. Nem csak a külsőre gondolok, mert nem is biztos, hogy van zsánered. Inkább arra gondolok, hogy van egy csomó kritériumod, aminek meg kellene, hogy feleljen a másik. Van egy képzeletbeli listád, vagy nem is annyira képzeletbeli, mert még le is írod. Nőként a listád elég hosszú: legyen a férfi magas, intelligens, megbízható, határozott, figyelmes, diplomás, sportos… és sorolhatnám. Ha egy csinos, sikeres nő vagy, akkor a határ a csillagos ég, már ami az elvárásokat illeti. Mert ugye „fel akarsz nézni” a férfire.
Ha egy túl hosszú lista alapján fogsz hozzá az ismerkedéshez, egy idealizált kép alakul ki benned, ami alapján ideálokat fogsz kergetni. Lehet néhány kritériumod, de még ahhoz sem kell görcsösen ragaszkodnod. Adj esélyt a személyes találkozásra, ha egy kicsit is szimpatikus neked valaki. Mert lehet, hogy valamelyik kritériumodnak elsőre nem felelt meg, viszont a randin olyan jól érzed majd magad mellette, mintha ezer éve ismernétek már egymást. Levesz a lábadról téged mondjuk az érzékiségével, vagy éppen a mosolyával, hangszínével, stílusával. Valamivel, ami olyan hatással lesz rád, ami felülírja majd azt a „hiányosságot”, ami nem a listádnak megfelelő.
(Zárójelben megjegyzem: a férfiak eleve utálják a „listás nőket”, ezért jobban teszed, ha elvárások helyett inkább magadról írsz néhány figyelemfelkeltő mondatot az adatlapodon. De véletlenül se a diplomáid számáról, vagy az elért sikereidről írj, mert ezek nem érdeklik a férfiakat. Az érdekli őket, hogy mennyire vagy ízig-vérig NŐ! Vagyis izgalmas, érzéki, csábító, varázslatos, kedves, mosolygós, gyengéd, megkapó, sugárzó, ellenállhatatlan és egyedi, tehát semmiképp sem tucat és közönséges. Legyél természetes, mert a mesterkéltség taszító. Legyél visszafogott, de a mosolyodban és a szemeidben ott bujkáljon a huncutság is! Ez kell a Férfinak! Ez a fajta kettősség vonzó, mert nem a tökéletes nőt keresi, hanem azt a Nőt, akiben megtalálható pl. a magabiztosság mellett a sebezhetőség, az erő mellett a lágyság, vagy éppen a komolyság mellett a lazaság is.)
Tévhit lehet a korral kapcsolatos sztereotípia is.
A negyven-ötven feletti elvárt férfiak többsége nem a hozzá hasonló korú nőket preferálja. Már a gondolattól is kirázza őket a hideg, mert máris öregebbnek érzi magát attól, ha egy hasonló korú nővel ismerkedne. A keresési feltételeket szigorúan a 49-es korhatárig állítja be. Ha nem zárná ki az ötven év feletti nőket, megbizonyosodhatna róla, hogy sok esetben a kor csak egy szám (épp úgy, mint ahogy saját korával kapcsolatban egyébként is ezt gondolja).
Jó hír a nőknek: szerencsére azért vannak férfiak, akik nem esnek ebbe a tévhitbe.
Összefoglalva: tévhitek az ismerkedés során
- nem vagyok elég jó,
- nekem ez nem fog menni/nem megy,
- nőként én aztán nem kezdeményezek!
És, ami még megnehezíti az ismerkedést: a túl sok elvárás, kritérium-lista, sztereotípiák.
(Írta: Ludman Edit, női önismereti mentor)
